Mit tehetünk, ha nedvesedik a fal?
Sokunk által tapasztalt, kellemetlen élmény, ha azt látjuk, hogy a falról pereg le a festék. Arra gondolunk, hogy esetleg rossz minőségű anyagot használtunk, pedig sokszor súlyosabb probléma áll a háttérben. Szerencsére ma már olyan megoldások is rendelkezésre állnak, amelyekkel viszonylag könnyen orvosolni tudjuk a helyzetet.
Az alulról nedvesedő falak leggyakrabban a régi épületek falfelületeinek alsó részein fordulnak elő. A rossz szerkezetű fal benedvesedésének két oka lehet: tönkrement a meglévő szigetelés, vagy – ilyen is gyakran előfordul – a falszerkezet alulról szigeteletlen, így a nedvesség szabadon felszivároghat a talajból. A köznyelv ezt salétromos falnak hívja, valójában azonban szigetelési problémáról van szó. Mindenestre ezek megoldása egészségügyi szempontból is fontos: a nedves felületeken megtelepedhet a gomba, ami akár súlyos egészségügyi problémákat is okozhat.
Szerencsére ma már – köszönhetően a korszerű anyagoknak – a megoldás minimális bontással vagy bontás nélkül, akár házilagosan is elérhető. A feladatunk, hogy a nedvesség okozta párát megszüntessük a falszerkezetben, ugyanis ez a fő okozója a málló, pergő vakolatnak.
Jobb megoldás, ha az érintett felület külső oldalán végezhetjük el a kezelést, ez azonban nem mindig megoldható. Utóbbi esetben a sérült belső falszakaszon dolgozunk, és az eljárás során a belső oldalról juttatjuk be az érintett falszakaszba az injektáló anyagot.
Első lépésben érintéses nedvességmérővel bemérjük a nedves felület kiterjedését. A biztonság kedvéért a bemért magaságnál kicsit följebb, nagyobb területen, vésőgéppel vagy kalapáccsal eltávolítjuk a nedves vakolatot. Ezt követően a vízzáró réteg bejuttatásához 12 mm átmérőjű furatokat készítünk, kb. 12 cm-re egymástól. Majd sűrített levegővel vagy porszívóval gondosan eltávolítjuk a fugaport.
Ha az előkészítéssel megvagyunk, toldócső segítségével, a furatok teljes hosszában bejuttatjuk az injektáló anyagot a furatokba. Ma már olyan korszerű anyagok is kaphatók a kereskedelemben, amelyek képesek felszívódni a falazó habarcsba. Ezáltal a fal hidrofóbbá, azaz víztaszítóvá válik, ami megakadályozza a nedvesség további felszívódását.
A vakolás a hagyományos módon történhet, de ne a szokásos, hanem makróporózus szárítóvakolatot használjuk, amely nagyméretű szemcséket tartalmaz. A kereskedelmi forgalomban kézi és gépi felhordású vakolatrendszerek is egyarányt elérhetők.
A vakolás előtt először gúzolunk – hogy megnöveljük az anyag tapadását -, majd egy-két rétegben, minimum 2 cm vastagságban felvisszük a vakolóanyagot a felületre. Ezt követően simítjuk, de ügyeljünk rá, hogy simítás közben nem nyomjuk túlságosan a felületet, így ugyanis elkerüljük a pórusok összenyomását.
Száradás után esztétikai okokból gletteljük a területet, de figyeljünk arra, hogy nem használjunk gipsz tartalmú anyagot, mivel az érzékeny a nedvességre. Helyette – beltéren – finomabb szemcséjű, speciális simító habarcs használata javasolt, egy, de inkább két rétegben. Száradás után a hagyományos módon csiszoljuk.
A fal festése vagy színezése a külső felületen szilikon tartalmú, vízlepergető, mohásodásgátló, a belső felületeken páraáteresztő, penészgátló adalékot is tartalmazó anyaggal történjen.
