Burkolatok falfűtésre

A falfűtés óriási előnye, hogy egyenletes, kellemes hőérzetet biztosít, hűtésre is alkalmas – s mindezt alacsonyabb energiafelhasználás mellett teszi, mint a hagyományos konvektoros fűtési rendszerek. Nem mindegy azonban, hogy mivel burkoljuk a felületet és hová tesszük a bútorainkat.

A falfűtés típusai

A padlófűtéshez hasonlóan ez esetben is két alapvető típusról beszélhetünk. Az egyik közülük elektromos, a másik hidraulikus, vagyis folyadék segítségével működő rendszer. A hátrányok, amelyekkel számolnunk kell, mindkét esetben hasonlóak.

Ha a falfűtéses falakat bútorokkal takarjuk el, akkor megakadályozzuk, hogy a hő a helyiségbe áramoljon. Hogy ezt elkerüljük, már a telepítési fázis előtt meg kell terveznünk a bútorok helyét. Ugyanígy a képekét is, mivel egy meggondolatlan szögeléssel nagy kárt okozhatunk.

A telepítés és a működés szempontjából két egymástól alapvetően különböző típus a száraz és a nedves építési típus. A nedves rendszer alkalmazása jelenleg még egyszerűbben elérhető, mivel ennek a módszernek kevesebb a speciális anyagigénye.

A nedves beépítési rendszer esetében a nyers falfelületre vagy a mennyezetre előre rögzített vezetősínbe kerülnek a csövek, majd ha ez megtörtént, a területet vékony habarcsréteggel fedik be.

A szárazépítési rendszer időmegtakarítással jár, mivel a száradási idő lerövidül. A techológiát a gipszkartonozáshoz lehet hasonlítani. Ez esetben a fűtéscsöveket előmart panelvájatokba helyezik, és az így előkészített paneleket rögzítik egy speciális tartószerkezetbe.

A fal- és mennyezetfűtés hatására a vakolóanyag nagyobb terhelésnek van kitéve, így javasolt külön erre célra kifejlesztett vakolóanyagot használni. A normál vakolattal szemben ezek a típusok (acélhajas, ásványi szálas vagy szintetikus) szálerősítéssel készülnek, így képesek repedésmentesen állni a hőingadozásból fakadó terhelést.

A falfűtés alkalmazása esetén különösen fontos a fal előkészítése annak érdekében, hogy elérjük a szükséges tapadást. Egyrészt a hőingadozásból adódó feszültség az alapfelület és a vakolóanyag hatásfelületén jelentkezik, másrészt a nagyobb rétegvastagság nagyobb súlyt eredményez. A megfelelően előkészített falra gúzoló felvitele szükséges (A gúzolás megakadályozza a nedvességfelvételt és javítja a tapadást.) Figyelni kell arra, hogy a levegő hőmérséklete az előkésztés és a vakolás közben 5-25 fok között legyen. A szálmegerősített vakolat kézzel és géppel is felhordható, a tükörsima felület eléréséhez kétszeri glettelés szükséges.

Ahhoz, hogy a fűtés minél hatékonyabb legyen, minél vékonyabb és jobb hővezető burkolatot kell alkalmazni. Leginkább a festett felületek az előnyösek, hidegburkolatú helyiség esetében leginkább a vékony csempék, illetve a greslapok alkalmazhatók. Fontos, hogy a lapok ragasztása a teljes felületen történjen, mivel a légrésekben megrekedt levegő hőszigetelő képességgel bír. Vastagabb kőburkolatok és lécvázra készült faburkolatok nem ajánlottak.

Bár a lakás bútorozásakor meg van kötve a kezünk – mivel nem állíthatunk a fűtött falak elé szekrényt vagy nagyobb polcot -, mégis meggondolandó akár a már meglévő falak utólagos átalakítása falfűtéses rendszerrel. Tudott, hogy a szubjektív hőérzetünket felerészben a felületek hőmérséklete szabja meg. Hiába állítjuk 20 fokra a fűtést, fázni fogunk, ha a falakból süt a hideg. Egy jó szigetelt, fal- és mennyezetfűtéssel ellátott helyiségben 2 fokkal alacsonyabbra állíthatjuk a fűtést, és ezzel ugyanolyan hőérzetet tudunk biztosítani.