Kandallókisokos – típusok és jellemzők
Ha kandallót szeretnénk, nem árt előre tájékozódnunk, hogy milyen szempontok szerint lehet csoportosítani őket, hiszen ez sokat segíthet a döntésben.
Zárt vagy nyitott égéstér?
A nyitott égésterű kandallóknál – ahogy a nevük is elárulja – a lakótérből történik az égéshez szükséges levegőszükséglet fedezése, tehát akadálytalanul élvezhetjük a tűz látványát és közelségét. Ez esztétikai szempontból hatalmas előny lehet, viszont a csekély hatásfok az árnyoldala. Ha tehát fűtésre is szeretnénk használni a kandallót, nem csupán gyönyörködni benne, akkor a kívülről, zárt csatornán keresztül bevezetett levegőt használó zárt égéstér sokkal jobb megoldás, mert kialakítástól függően 65-90% a hatásfoka a nyitott égéstér 10-15%-os mutatójával szemben.
Burkolat és dizájn
A kandalló tervezésekor lehet, hogy elsőként az jut eszünkbe, hogy milyen megjelenési formát szeretnénk. Bár ez lakberendezési szempontból igen fontos kérdés, valójában nem függ össze az energiahatékonysággal és az olyan műszaki tényezőkkel, mint a teljesítmény, a hatékonyság és a működés. Így lényegében szabadon dönthetünk arról, hogy például klasszikus megjelenésű, modern, rusztikus vagy akár kályhára emlékeztető, csempés kandallót szeretnénk.
Milyen legyen a kandallóbetét?
A kandallónk tűztere lehet légfűtéses, ami hagyományos megoldásnak számít, és a legnagyobb előnye, hogy a közüzemi szolgáltatóktól függetlenül tudunk vele fűteni – akár egy teljes lakást vagy házat is. A légfűtéses kandallóbetét gravitációs elven működik, tehát alul beáramlik a hideg levegő, ami a forró kandallóbetéten áthaladva felmelegszik, hogy felül kiáramoljon. Ebben az esetben szellőzőkkel oldhatjuk meg más helyiségek fűtését.
Hagyományos alapú, mégis korszerű megoldásnak számít a duplafalú burkolattal ellátott légfűtéses kandallóbetét, ami a meleg levegőt zárt csatornákon keresztül segít eljuttatni a szomszédos helyiségekbe. Ennek köszönhetően egyenletesebb lesz a hőmérséklet, amit főleg akkor tudunk kihasználni, ha a kandallónknak kulcsszerepet szánunk a fűtésben.
Ha nem csupán alkalmanként gyújtanánk be a kandallóba, hanem rendszeresen, akkor választhatunk vízfűtéses kandallóbetétet is, ami már nem közműfüggetlen, hiszen vizes hőcserélő van benne, és akár rá is köthetjük a meglévő fűtési rendszerre. Sőt, létezik gázfűtésű kandallóbetét is, ami nem annyira terjedt még el nálunk, de bizonyos esetekben ugyancsak praktikus lehet.
A kandallóbetét anyagát illetően lehet tradicionális öntöttvas vagy modern, például kerámia-, vermikuli-t vagy lemezburkolatú.
Mivel szeretnénk fűteni?
Választhatunk, hogy fával és fabrikettel vagy pellettel szeretnénk fűteni. Mindkettőhöz bélelt kémény szükséges. A fatüzelésű vagy fabrikett felhasználású kandallóbetét számít hagyományosnak, viszont az apróbb darabokból álló, könnyebben tárolható és használható pelletes több szempontból is praktikusabb lehet – főleg akkor, ha alapvetően kevesebbet szeretnénk a kandallónkkal és a fűtőanyag-utánpótlással foglalkozni.
Hagyományos tüzelésű vagy folytonégő?
A hagyományos tüzelésű kandalló tüzét 2-3 óránként kell táplálnunk tüzelőanyag-utánpótlással. Ennek a tevékenységnek megvan a maga szépsége és hangulata, de ha szeretnénk, hogy a parázs ennél tovább megmaradjon, és csekélyebb energiamennyiség kelljen a következő napi befűtéshez, akkor gondolkodhatunk késleltetett égésű, más szóval folytonégő kandallóbetétben is.
Nincs kéményünk, vagy csak a látvány hiányzik?
Természetesen kémény és tűzifával vagy pellettel való bíbelődés nélkül is lehet kandallónk. Manapság igen közkedveltnek számítanak az elektromos kandallók, amelyek látványelemként és valamennyi fűtési teljesítménnyel is szolgálnak. Még korszerűbb megoldás a „biokandalló” vagy bioetanolos kandalló, amelyek tartályokba töltött bioetanolt használnak valódi tűzélményhez, viszont egyáltalán nem termelnek füstöt.
