Optimális páratartalom a lakásban

Nem is gondolnánk, hogy egy jól szigetelt régi lakásban, ahol a nyílászárókat korszerűre cserélték és azok tökéletesen zárnak, vagy egy új építésű házban milyen fontos a megfelelő szellőzés biztosítása. A „túlságosan jól” záró nyílászárók és a nem megfelelő szellőzés nem tudja biztosítani az ideális, 40-60% közötti relatív páratartalmat.

A levegő vízgőztartalmát a relatív páratartalom fejezi ki, mivel megmutatja, hogy a levegő aktuális páratartalma hány százaléka annak a vízgőzmennyiségnek, amit az adott hőmérsékletű levegő maximálisan fel tud venni. Fontos, hogy az ideális sávban tudjuk tartani otthonunk relatív páratartalmát, mivel ha ezt nem tesszük, kellemetlen vagy akár betegségeket is okozó hatásokkal kell számolnunk.

A magas relatív páratartalomnak káros hatása, hogy a hideg felületeken páralecsapódás képződik, ami ideális talaj a baktériumok, gombák, elsősorban a penészgombák számára. Az utóbbiak pedig olyan szerves vegyületeket juttatnak a levegőbe, amelyek károsítják az emberi szervezetet, különösen a légzőrendszert. De a magas relatív páratartalom optimális környezetet biztosít az atkák, a poratka számára is. A poratkák és a penészgombák által kibocsátott allergén anyagok asztmát és szénanáthát okozhatnak.

Ha viszont túl alacsony a belső tér levegőjének relatív páratartalma, a levegő kellemetlenül szárazzá válik. Ha a relatív páratartalom 40% alá csökken, a szem, a bőrfelület és a nyálkahártyák kiszáradnak, ellenállóképességük csökken, így fokozódik a fertőzés, illetve az ekcéma és egyéb bőrbetegségek kialakulásának veszélye. Visszaeshet a vér oxigénfelvevő képessége is, és a tartósan alacsony relatív páratartalom kellemetlen tüneteket – fáradtságérzet, köhögés, orrdugulás, orrvérzés – okozhat.

A hővisszanyerős szellőztető rendszer jelentősen javítja a zárt terek levegőjének minőségét, s vele az otthoni komfortérzetet. Amire nem ad választ, az a páratartalom kérdése. A belső tér levegőjének páratartalmát ilyenkor egyedül az határozza meg, hogy a kintről beáramoltatott levegőnek mekkora a nedvességtartalma.

Az entalpia hőcserélő olyan hőcserélő, amely nemcsak a hő visszanyerésére képes, hanem a keletkező kondenzvizet a hőcserélőn keresztül továbbítja – a hővel együtt – a beáramló friss levegőnek. Az entalpia hőcserélő télen segít a páratartalom megtartásában, nyáron pedig képes a friss levegő többletpáraterhelését csökkenteni. Ez utóbbi nyári szárító hatás nagyon hasznos és szükséges lehet, ha felületi hőleadókkal hűtjük az épületet, de csak addig aktív, ameddig a bejövő levegő magasabb hőmérsékletű, mint a lakás hőmérséklete. Előnye, hogy nem igényel külön karbantartást, és a működéséhez nincs szükség vízre, mivel működése során az elhasznált levegő páratartalmának egy adott részét hasznosítja,

Hátrányául róható fel, hogy a párásítás volumene, a levegő nedvességtartalma nem szabályozható. Emellett ha a benti levegő túl száraz, akkor a készülék nem tud kinyerni a párásításhoz szükséges, elegendő mennyiségű nedvességet a levegőből.

Ami a párásítást is megoldja: az Evap központi párásító

A központi párásító egység is a szellőztető rendszerhez csatlakozik, azonban rá van kötve a vízvezeték-, illetve a csatornarendszerre is. Az előbbi azért fontos, mert az entalpiával ellentétben az Evap párásító nem a levegőben lévő párát használja fel, hanem a beállításoknak megfelelő vízmennyiséggel a vízhálózatból oldja meg a levegő párásítását. Fontos tudni, hogy évente egyszer karbantartást igényel!

A központi párásító egységet speciális szűrőkkel is ellátják, amelyek megakadályozzák, hogy a vezetékes vízből szennyeződés kerülhessen be a szellőzőrendszerbe. Az Evap egység automatikusan tisztítja ezeket a szűrőket, az elhasznált víz pedig a csatornahálózatba kerül.

A két készülék nagyjából egy árban van, így más szempontokat is érdemes mérlegelni a döntésnél. Az entalpia hőcserélő előnye, hogy nem igényel karbantartást és nincs szükség vízre a működéséhez. Az Evapnál szükséges ugyan a karbantartás – bár ennek költsége elhanyagolható a készülék bekerülési árához képest -, előnye viszont a szabályozható páratartalom, ami megérheti a többletkiadást.