Ereszcsatorna telepítése okosan

A megfelelő ereszcsatorna-rendszer kiválasztása és telepítése azért fontos, mert így oldható meg a csapadék elvezetése a tetőről. Választhatunk műanyag vagy fém ereszcsatornát, illetve dönthetünk arról, hogy szakember segítségét kérjük-e, vagy inkább házilag szeretnénk felszerelni.

Miért érdemes átgondolni a döntést?

Az ereszcsatorna – vagy esőcsatorna – egy komplett rendszert jelent, ahol az alapanyagok, a rendszerelemek és a kivitelezés kapcsán is döntéseket kell hoznunk. Ez a korábbi ismereteink és tapasztalataink függvényében lehet egyszerű vagy akár bonyolult feladat is. A tökéletes esővíz-elvezetés hosszú távú befektetésként gondoskodik a ház épségének megóvásáról, ha azonban nem sikerül megfelelő típust választani, esetleg baj van az illesztésekkel vagy a lejtéssel, akkor a csatornarendszer idő előtti elöregedésével és a falak vizesedésével számolhatunk.

Mi a legjobb megoldás házilag?

Azoknak, akik saját kezűleg szeretnék megoldani a telepítést, a műanyag ereszcsatorna-rendszereket szokták ajánlani. Előnye, hogy többnyire csupán egymásba kell csúsztatni az idomokat, így nem igényel bádogos szaktudást. A másik alternatíva, a bádogos ismereteket igénylő, titánium-cink ötvözetből készült horganyzott ereszcsatorna anyagában olcsóbb, ráadásul jobban ellenáll a korróziónak és az UV-sugárzásnak, viszont sérülés esetén gyorsabban tönkremegy, tehát jobban kell figyelni a karbantartására.

Mire figyeljünk műanyag ereszcsatorna telepítésénél?

Általános szabály, hogy a csatorna lejtsen a lefolyócső felé, mégpedig méterenként legalább 2,5 mm-t. Első lépésként az első és az utolsó horgot helyezzük fel, a kettő között pedig feszítsünk ki egy zsinórt a megfelelő lejtés kialakítása érdekében. A horgok ne legyenek 80 cm-nél távolabb egymástól, a csatorna elülső széle pedig egy centiméterrel alacsonyabban helyezkedjen el a hátsóhoz képest. Fontos, hogy a homlokdeszka dőlésszögének megfelelő horgot válasszunk!

Ezután kijelölhetjük, hogy a csatornavégtől milyen távolságra helyeznénk a lefolyócsövet, és kifűrészelhetjük a rést a fedőkupola csatlakozásához, amit meghajlítva illeszthetünk a csatorna peremébe, a kupolarögzítő rápattintásával a hátsó szélre. A lyuk kivágásánál nem célszerű sarokköszörűt használni. Az önzárós véglemezt illesszük az ereszcsatorna végére, és erőteljes rányomás után ütögessük tenyérrel, amíg be nem csúszik a véglemez zárólemezkéi alá.

Magát az ereszcsatornát a tartó elülső vagy hátulsó karmába tolva pattintsuk be a horogba úgy, hogy a zárópánt hajoljon rá a peremre. Ezt követi a toldóelem beakasztása úgy, hogy a hátsó szélen tömítő gumiszalag fedje a toldást, az elülső szélen pedig hajlítsuk és nyomjuk le a zárófület, amit aztán egy kis lemezkével rögzítünk.

A lefolyócső beillesztésénél a toldóelem megfelelő kimérése, kiszabása és összeillesztése a feladat, majd egymástól legfeljebb 2 m távolságra felszerelhetjük a tartóbilincseket, mielőtt utolsó lépésként felhelyezzük a kifolyókönyököt.